Biztos mindenkit elkapott már az érzés, mikor visszatért a szülővárosba és egy hely teljesen megváltozott de számára mégis ugyanaz maradt. A Séta a múltba sorozattal ilyen, számomra fontos vagy emlékezetes helyeket szeretnék bemutatni. A biciklis úttal kezdem.

Akinek van helyismerete annak biztos mond valamit az Alma és a Kreszpark közti terület. Mostanában sokat járok erre és futás vagy kutyasétáltatás közben is van időm gondolkodni. Emlékszem mikor még nem is volt biciklis út, csak mi használtuk annak a gyerekkori barátokkal mert közel volt és nem jártak arra autók. Először még Csepellel majd BMX-el száguldottunk a kavicsos úton és kerülgettünk vagy épp ugrattunk a termál víz miatt kialakított beton aknatetőkön és csak suhantunk gondtalanul a hatalmas, árnyékot adó fák alatt.

A következő erős emlékem a hellyel kapcsolatban miután kivágták a fákat, lebetonozták az egészet és padokat raktak ki, már kamasz koromhoz köthető. A gondtalanság még talán megvolt de már nem suhantunk csak ültünk a padon. A gimiből hazafelé tudtam, hogy a barátok már várni fognak néhány kis üveg vodkával vagy cigivel amit a közelben szereztek be a "Mónikából". Rengeteg pozitív élmény köt azokhoz a padokra de azért mikor már a 20 centis havat lesöpörve "csöveztünk" az utcán egyre kevésbé tűnt vidám dolognak. Szépen lassan elmaradtak a hajnalig történő piálások a sövénycsaták és mára már a Tupac lives vagy a Thug life feliratok is megkoptak vagy éppen teljesen eltűntek.

A barátok és a helyek is cserélődtek mára, megkoptak pont mint a biciklis út. Mintha az elmúlt 10 évben csak negatív változások történtek volna. Széttört padok, hiányzó szemetesek és egy félig lebontott polgármesteri hivatal ami előtt szintén sokat időztünk. Nyaranta azért még néha előfordul, hogy összejövünk páran a régi bandából, akkor előkerül pár sör és pár óráig újra 16 évesek leszünk de a gondtalanság már rég elszállt  fejünk felől.

Mostanra csak a téli szürkeség maradt és a kihalt, lepusztult biciklis út ami egy magányos futónak vagy kutyáját sétáltató embernek azért néha még mindig megdobogtatja a szívét pár másodpercre..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.