Akkor hol is kezdjem. Először is Én - nevem legyen mondjuk Panda :) - új vagyok itt. Párom -  és egyben e blog szerzője - által csöppentem ide, Harkányba. Sok fele laktam már (közepes város, nagyobbacska város, vagy Budapest - hívjuk nagyvárosnak :) ) de ilyen piciben még nem.. Falun élő nagyszülők is kimaradtak az életemből, tősgyökeres városi vagyok. :) Harkány viszont... Hát.. jóindulattal sem nevezhetném még csak kisvárosnak sem :) (nálam az úgy kb. 10ezer főnél kezdődik.. ) Ha jól tudom háromezer valamennyi lakosa van, szóval nincs mit szépíteni: pici. Szóval én is féltem kicsit a költözéstől, főleg mivel párom szülei és egy maroknyi baráton kívűl nem igen ismerek itt senkit. 

Jött egy lehetőség, hogy kilencedik emeleti, frekventált városrésznek jóindulattal sem nevezhető pécsi lakásunkból leköltözhetünk ide, 24 km (plusz-mínusz pár) távolságra, egy új utca, új építésű lakásába. Hát nem sokat gondolkodtunk :) Szóval így adódott, hogy Párom, Én és Yoko nevű szeretetgombócunk (aka kutya) kikötöttünk Harkányban.

Beköltözésünk napján egyből rá is kellett jönnünk, mennyire más is itt, mint ahol eddig laktunk. Első nap a lakásban, doboz-doboz hátán, és mi egy lapraszerelt könyvespolc összeállításán ügyködtünk épp - elég kis sikerrel :) Hallottunk egy kopogás félét, de mivel épp mi is nagy csavarás - kalapálásban voltunk - szinkronban dolgozva, két eszközzel hoppá! - nem igen törődtünk vele... Jelzem, kutyánk sem kezdett el vadul ugatni, ami jellemző rá, amint meghal akár egy apró idegen koppanást is..  Pár másodpercel később arra leszünk figyelmesek, hogy egy nyugdíjas korú hölgy igyekszik belépni a bejárati ajtón - kevés sikerrel, köszönhetően a temérdek doboznak, és Yoko mint egy ágyugolyó veti magát ordítva az ajtó felé. Mint késöbb kiderült ő volt a közösképviselő.. (persze ezt nem tőle tudtuk meg... ) Hirtelen se köpni, se nyelni nem tudtunk a döbbenettől, hogy valaki csak úgy benyit a lakásba. (azóta zárjuk az ajtót :D )

Jelzem, nem mutatkozott be, csak valami olyasmit mondott, hogy behozta a leveleinket.. Erre párom (aki innentől B. mert az rövidebb :) ) egy-két közepesen mogorva és sértő szót intézett hozzá, miszerint mifelénk nem illik bejönni csak úgy, és elköszöntünk a hölgytől. (értsd: viszlát - ajtó csuk és zár :) ) 

Szóval első nap nem indult túl pozitívan... de folyt. köv. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.